Rengeteg hasznos dolgot elfelejt az ember, olyanokat,  amelyeket elődeink  már mesterséggé, vagy evidenciává fejlesztettek. A mai kor embere pedig azt gondolja, hogy nincs szüksége ezen ismeretekre. Ez történt az agarászattal és az agár által végzett vadkárelhárítással.

Az idők változnak, az élet pedig ismételheti önmagát.

Az én életemben ez a történet az 1970-s években Mosonmagyaróváron kezdődött, ahol a lovarda melletti majorban tartottuk az agarainkat és a hozzá tartozó hatalmas, akkor még beépítetlen területen futtattuk és edzettük őket. Az akkor induló osztrák lovasturizmus célpontja lett Óvár. Olcsó volt, ezért sokan jöttek  és főleg gyakorlatlan lovasok. A kísérőknek meg előre fejfájása volt a megriadó lovak és az esetleges balesetek miatt. A Mosoni-Duna füzesekkel, nyárasokkal, bozótossal benőtt partja remek vadélőhely lehetett volna, de nem ez történt.

Az ideális környezet ellenére vaddal nem találkoztak. Egy alkalommal együtt edzettük az agarainkat Koncz Gyulával és Péchy Miklóssal. Ők annak az időszaknak meghatározó lovasai és agarászai voltak. Elmondtuk a tapasztalatainkat és Mikinek azonnal jött a frappáns válasza ” nem hülyék a nyulak, hogy ott grasszáljanak, ahol agarakkal is találkozhatnak”.

Ez szeget ütött a fejembe. Régi agarászoktól (Prutkay, Gencsy, Némethy) érdeklődve is ezt a választ kaptam. Az agár a közhiedelemmel ellentétben nem egy tekergő fajta. Szabadon élt a tanyákon, majorokban és a kúriák körül. Itt a maga territóriumán belül rendet tartott. Magyarul, amit meghajtott és elmenekült, az a vad megtanulta tisztelni a gyors agár futását. Nem kellett félteni a káposztás, vagy zöldséges kerteket és a pár gyümölcsfát a nyulaktól. Nem kellett feleslegesen pénzt költeni kerítésekre sem. Később ugyanezt hallottam szabolcsi és szatmári gazdáktól. A 30-s években elkezdődött gyümölcstelepítéseket sokszor az agarak mentették meg a tönkretételtől. Lehet, hogy pontosan ezért maradtak meg az agarak Nagyecsed környékén?

Dr. Holper Jenő és Szigethy Kálmán valószínűleg ezt tudta.

Ma 1000 hektárokat kerítünk be tájidegen módon, aminek rövid távú gazdasági hasznát látjuk, de nem ismerjük a hosszútávú környezeti, természeti és vadgazdálkodási hatásait.

Figyeljünk az agarászatra, mert lehet, hogy egy kisebb mezőgazdasági és vadgazdálkodási egységet nézve a megoldás a kezünkben van?!

Az agár űző ösztönével és már  jelenlétével is riaszt minden számára zsákmánynak  számító vadat.

NEM VADÁSZATRÓL VAN SZÓ, hanem RIASZTÁSRÓL!

Az adott vadfajnak megfelelő  technikákat ki kell dolgozni. Az elmúlt évtizedekben a szükség szülte körülmények miatt saját gazdaságomban és az ország több területén kísérleteztünk az agaras vadriasztással eredményesen.

Jelen munkánkban az eddig összegyűjtött és publikálható ismereteket szeretnénk átadni az érdeklődő vadgazdálkodó és mezőgazdász kollégáink részére. 

Biztos vagyok abban, hogy az Ő tapasztalataik is adalékot nyújtanak agarunk jobb megismeréséhez és megőrzéséhez.

Keresztes János